1850-ben szigorú törvényt hoztak az Egyesült Államokban: börtönbüntetés járt
azért, ha valaki szökött rabszolgát fogadott a házába. Ráadásul a déliek
nyomására ezt a törvényt a szabad államok területére, Északra is
kiterjesztették, ahol az emberek többsége ellenezte a rabszolgatartást. Ez az
embertelen intézkedés és számtalan fájó személyes élmény késztette Harriet
Beecher-Stowe-t a Tamás bátya kunyhója megírására. Célja az volt, hogy
ráébressze kortársait: a rabszolgatartás nem névtelen, lélektelen árucikkek
birtoklásáról, adásvételéről szól. A regénynek a maga korában is hatalmas sikere
volt, már a megjelenését követő évben több százezer példányban fogyott el, és
rövid időn belül sok nyelvre lefordították. Ám még ennél is fontosabb, hogy
jelentős szerepe volt a közvélemény átformálásában és a rabszolgaság
eltörlésében. A Tamás bátya kunyhója azóta is változatlanul népszerű, sokak
számára kedves és emlékezetes olvasmány.