A neves müncheni irodalomtörténész a Németországban sokat kutatott témát, Brecht
és a nők viszonyát új megközelítésben mutatja be. Rendkívül alapos, számtalan
forrásra támaszkodó, kortörténeti tanulmánynak is olvasható könyvének hét
fejezetében Hiltrud Häntzschel nem az írót állítja középpontba, hanem a nőket,
és az ő életük bemutatásán keresztül csak áttételesen rajzol meg egy
Brecht-portrét is. Könyve tulajdonképpen hét olyan nő rövid életrajza, akik
életének meghatározó eseménye volt a találkozás és a Brechthez fűződő viszony. A
bemutatott asszonyok - Paola Banholzertől Marianne Zoffon és Helene Weigelen
keresztül Marieluise Fleißerig, Elisabeth Hauptmannig, Margarete Steffinig és a
dán Ruth Berlauig - mind kivételes szerepet játszottak a végletesen önző,
szemérmetlenül hazudozó, de gyengeségből fakadó birtoklási vágyában vállaltan
kispolgári Brecht életében, sőt életművében; közülük többen szoros munkatársi
viszonyban (is) voltak vele. A könyv tehát - miközben olvasmánynak is
lebilincselő - a Brecht-művek keletkezéstörténetét is bemutatja, sok
irodalomtörténeti legendát, tényt más megvilágításba helyez, helyesbít vagy
kiegészít.