?A szerző Voltomiglan című regényével elérkezettnek látta az időt, hogy
visszatekintsen saját családjának, felmenőinek, s ezáltal saját gyermekkorának
történetébe, márpedig tudnivaló, hogy az innen fakadó élmények a legfontosabb és
leghihetőbb forrásai lehetnek egy írói programnak ? feltéve, ha az író nem
csupán emlékezni, meríteni és szembesülni bátor, hanem a megformáláshoz is
megtalálja a szükséges invenciót. Nyerges Andrásnak mindez sikerült. Úgy
döntött, hogy helyesebb, ha nem kitalálni próbál hiteles figurákat és
történeteket, hanem a valóságos családtagokat idézi föl és jeleníti meg
cselekvő, beszélő figurákként. Mivel pedig ezek a szereplők valóban hús-vér
alakokként mozognak a papíron, a szerző igen jól tette, hogy így döntött.?
(Závada Pál)