A könyv hihetetlenül egységes, önmagából indul ki, s egymást árnyalják és
magyarázzák a versek, sokszor ellent is mondanak egymásnak, de ezzel is csak
állításaik hitelességét szavatolják. A naplószerűség és az ezzel való játék már
eddig is jelen volt Király utóbbi versesköteteiben, sokszor volt olyan érzésünk,
mint most is, hogy a kötet versei tulajdonképpen egy széttördelt hosszú
költemény részletei.