Hajdúnánáson született 1908. május 23-án, de első eszméléseinek színhelye a
Nógrád megyei Szécsény volt, ahol tizenkét éves koráig nevelkedett egy görbe
parasztutcában, a ?szelíd szegénység árnyai és egy sugaras élményvilág ősmeleg
dallamai között?. Első versei tizenhat éves korában jelentek meg Budapesten, a
Magyar Írás című folyóiratban, amelyben többek között József Attila is
publikált. Vihar Béla a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Első
verseskötetét 1933-ban adta ki Út önmagadtól címmel. A második világháborúban
megjárta a munkaszolgálat poklát. 1943 végén hazatért, ezután állította össze a
Sárga könyv című dokumentumgyűjteményt, amely a világon elsőként emlékezett meg
a holocaust áldozatairól. A háború élménye fogalmazódik meg lírai
bensőségességgel Az Isten halála és a méltán híressé vált Egy katona megy a
hóban című poémájában. 1966-ban József Attila-díjat kapott. Életében tíz
verseskötete jelent meg. 1978. november 24-én bekövetkezett halála után további
kettő: Az alkonyat kapujában (1980) és az Elröppent lakodalom (1984).