Stephen Addiss: Hogyan nézzük a japán művészetet? című könyve, amelynek fő
vonzereje éppen a műfajában rejlik. Nem művészeti szakkönyv, és nem is unalomig
ismert album, hanem egy csodálatosan illusztrált, ismeretterjesztő mű, amely
röviden és mégis sokatmondóan mutatja be tárgyát: - dióhéjban megadja az
értelmezési alapkeretet (kor, társadalom, környezet); - konkrét példákon át,
érzékletesen magyarázza el a japán művészetet, kiemeli fő jellegzetességeit; -
rövid kérdésgyűjteményekben foglalja össze, mire figyeljen az európai ember egy
japán festményen, fametszeten. Japán művészete a világ leggazdagabb és
legkifejezőbb tradíciói közé tartozik. A hiánypótló mű elsődlegesen nem
információ a japán művészetről, hanem ennél sokkal fontosabb feladatot vállal
fel: hogyan nézzük, hogy értsünk belőle valamit, közel kerüljünk a japán
művészethez. Iskolapéldája annak, hogyan lehet röviden és mégis sokatmondóan
bemutatni egy művészetet a kerámiától a kalligráfián át a japán kertig.
Kezdésként dióhéjban megad egy alapkeretet (kor, társadalom, környezet), aztán
szemügyre vesz példákat és kiemeli, magyarázza a fő jellegzetességeket.
Kitűnően, érzékeletesen láttatja a kiválasztott tárgyat - ennek segítségével az
összes többihez is sokkal könnyebben közeledünk. Minden fejezetet rövid
kérdésgyűjtemény zár: mit nézzünk azon, amit nézünk, hogy jobban megértsük és
kedvünk támadjon másokat is megnézni? A rengeteg színes képpel illusztrált,
albumszerű könyvből árad a nyugalom és szépség.