Trianon óta hazánk oly szegény ezeket a kiváló halakat rejtő vizekben, hogy
lámpással is alig találunk ilyen elsőrendű sporthalat. írja Báró Szurmay Sándor,
a Vadászemlékek, horgászélmények című könyvében. Túlzás lenne azt állítani, hogy
nincsenek olyan vizeink, ahol nem lehet pisztrángra horgászni, hisz felső
pisztráng szinttájba tartozó kis patakjaink - amelyek hossza összesen eléri az
1000-1200 kilométert, vagy hegy- és dombvidéki völgyzárógátas tavaink vannak, és
mélyművelésű sóderbánya tavakban is nyílik erre lehetőség.Sok hazai vizünk
többet tudna termelni, mint jelenlegi állapotában, ha hasznosításukkal többet
törődnének. A magyarországi pontycentrikus termelési és horgászkultúra mellett
elfelejtettük ezeket a vizeket. Utoljára ilyen témakörben Dr. Mika Ferenc és Dr.
Varga László írt könyvet 1942-ben, majd Vásárhelyi István 1963-ban. Azóta nagyon
sok minden megváltozott a pisztrángtenyésztés szemléletétől kezdve a
tulajdonviszonyokban bekövetkezett változásokon át (kárpótlás, privatizáció), a
műlegyes horgászás előtérbe kerüléséig. A horgászegyesületek idősebb tagjai, az
öreg erdészek is alig emlékeznek arra, hogy is kezelték a kis patakokat azért,
hogy minél nagyobb életteret biztosítsunk a pisztrángoknak, és halbőség legyen
ezeken a vizeken. Az elmúlt években sok vállalkozó vágott bele pisztráng
horgásztatásba megfelelő ismeretek nélkül, míg mások e halfajok tenyésztésével,
nevelésével szeretnének foglalkozni.Egy olyan közvetlen nyelvezetű,
gyakorlatias, de tudományos alapossággal, a friss kutatási eredményeket
felhasználva, sok szemléltető fényképpel teli könyvet szerettem volna írni,
amelyet horgászok, horgászegyesületek, pisztrángtenyésztésre vállalkozók, vagy
halak után érdeklődők, diákok egyaránt forgathatnak.