A trianoni békediktátum századik esztendejében megjelenő gyűjtemény legfontosabb
üzenete a szétdaraboltság, az elvett földek, kulturális és gazdasági értékek
fölött mégis oszthatatlan, közös nemzeti minőség: a nyelvben, a történelmi
emlékezetben, a kultúrában, a vallásos és a jövőt építő hitben megnyilvánuló
nagyszerű egység megszólaltatása. A megmaradás szolgálata az évezredes poézis
felhajtóerőin. A két haza fölötti szellemi tartomány így válik
darabolhatatlanná, amely tökéletes egészként áll szemben a történelmi
szaggatások múlt-, jelen- és jövőbeli vak erőivel. Így lesz ebben az
antológiában a költői szellem olyan föld, amelyre nem lehet határok jelzőkaróit
verni. Amit nem lehet átnevezni, kisajátítani, meghamisítani történelmét.
Akárcsak Kölcsey Hymnusában, kronológiai értelemben - s históriai léte számos
geográfiai pontján - szinte a teljes magyarság felvonul ebben a könyvben.
Valójában himnusz is ezért a kötet: nem egyetlen vagy csupán néhány szerzőt
elénk állító munka, hanem generációk közös tudatát megtestesítő, annak fénylő
elemeiből megalkotott kompozíció: egyetlen székely emberé és a nemzeté.