?E konferencián valóban sokféle módszer mutatta be magát ? de mindegyik
előadásról elmondható volt, hogy szigorúan tartotta magát az egyetlen
előíráshoz: mindvégig a Szeptember végén című versről esett a szó. Sokat
tanulhattunk egymás módszereiből és megfigyeléseiből (talán kiemelhető, hogy
módszereik élessége és precíz elemzésük folytán különös figyelmet érdemelt
Faragó Kornélia és Szabó T. Levente előadása) ? s a konferencia összképe is
alighanem azt mutathatja fel: íme, érdemes egy művet választani és prezentálni,
íme érdemes a hagyomány egy nagybecsű darabját sokféle új fényben világítani
meg. A magyar irodalmi közvélemény nyilván még sokáig fogja keresni azokat az
újabb narratívákat, melyeket majd szélesebb körben elfogad a régiek helyett, az
iskolai magyarirodalom-oktatás nyilván nem könnyen fogja megemészteni, hogy
lassan véglegesen le kell mondania a régies történeti megközelítés jól
begyakorlott gesztusairól ? de ennek a konferenciának a végén, a nem kevés
előadás együttes tanulságaként annyi talán kimondható: egy nemrég elkezdett,
újat kereső úton egy lépést most is tettünk előre?? (Margócsy István)