Az Erdély aranykorá-nak történelmi tündérmeséibe szövi bele első ízben a
villódzó, színes török motívumot: és költőien beszél a szülőföldről is,
romantikus díszletek közt életre keltve kedves Erdélyének sorsfordító éveit. A
tündérmese szivárványos ködébe burkolt történetben nem a realista szerkezetet, a
hitelességet kérjük számon: a hangulat, a stílus, a légkör olvasztja vonzó,
bűbájos egységgé. A varázslat számára nem is képzelhető megfelelőbb színhely,
mint a 17. századi Erdély váraival, barlangjaival; szereplőkül pedig féktelen
főurak, nemes lelkű asszonyok, kegyetlen, cselszövő, egzotikus török férfi- és
nőalakok felvonultatása. A látomás gazdagsága szinte elkápráztatja az olvasót: a
regénynek azonban javára válik ez a sűrűség, fokozza a káprázatot, a szerelem,
harc, menekülés, bosszúállás és megbékélés csodálatos szövevényét - a
halhatatlan mesét.