A sport művészete bizonyos értelemben ugyanúgy hat, mint bármely más művészet:
az élmény érzelmeket vált ki anélkül, hogy tudni kéne, mire is gondolt közben a
művész. Ám amikor véget ért a verseny, s túl vagyunk örömön és bánaton, talán
mégis érdekes, hogy miképp gondolkoznak a győztesek, hogy vajon mitől válik
valaki bajnokká. Már csak azért is, mert a sportban -szemben a művészettel- nem
csak a szép teljesítmény vezet a sikerhez. Lehet győzni csúnya játékkal is. A
sport művészete tehát meglehetősen összetett dolog: a tehetség, a munka, a
kitartás, a küzdelem, a veszíteni tudás, a győzni tudás, a csapatépítés, a
csapatérdek, a taktika, a pszichológia, a tolerancia, a hit, a rafinéria, a
profizmus, a játék, az alázat és még annyi minden más művészete. Ha mindez
tudomány lenne, akkor ez a tizenegy beszélgetés talán egy tankönyv anyagául
szolgálhatna. De ennek a könyvnek a főszereplői pont arról beszélnek, amit nem
lehet mérni, amit nem lehet megtanítani. Tanulni mégis nagyon sokat lehet tőlük,
ezért ajánlott minden sportoló és edző, minden sportvezető és sportújságíró, és
minden sportot szerető néző és olvasó figyelmébe. Én sokat tanultam a
beszélgetések közben. (Gundel Takács Gábor)