A Rab Ráby, Jókai nagy regényei közt is a legkomolyabb, közvetlenül a nagy
francia forradalom előtt játszódik, II. József, a reform-király korában, a régi
magyar jogászvilágban. ?De hátha a misere plebs contribuensnek volt valami baja
a maga elöljáróságával, földes uraságával, hát annak az ügyét ki védelmezte? ? ?
kérdezi Jókai a regény előhangjában. ?Ezt a hiányzó valakit kipótolni támadt egy
vakmerő ember a semmiből. Ez volt a Rab Ráby? Ez volt az első ember, akinek az a
rettenetes gondolatja támadt, hogy egészen a maga öklére prókátor legyen
Pestben, Budában és Pest-Pilis és Solt vármegyében: nem választatva meg a
restauration, nem küldetve ki a personalis, az országbíró által, nem
plenipotentiáztatva a potiorok megbízásából, hanem csak alázatosan és titokban
felkéretve azok által, akiknek a kis baj is nagy baj, s akiknek a panasz hangja,
ha külön-külön szólal meg, csak nyöszörgés; de ha egyszerre adhatnák ki,
mennydörgés volna. Hát ennek az új mesterségnek a feltalálója akart lenni Ráby.
Azért lett Rab Ráby. Bele is tört a kése. Tehát ennek a kornak a rajzát akarja
feltüntetni az itt következő, nagyrészben igaz história?. És csakugyan Jókainak
sikerült Ráby Mátyás és a szentendrei urak összeütközésén át a feudális világ és
a forradalom eszméinek előcsatárját ábrázolni. S ezen is túl egy tragikus magyar
összeütközést: az idegen udvarból kiinduló reform és a nemzeti ellenállásba
öltöző maradiság ellentétét.