Az Egy szem kukorica című elbeszélés-gyűjtemény először 1944 húsvétján került a
könyvesboltok kirakatába. A megjelentetést vállaló Új Idők Irodalmi Intézet
azzal a leplezetlen szándékkal adta ki egyik legnépszerűbb szerzőjének újabb
válogatását, hogy feledhetővé tegye a Fekete István számára kényelmetlennek
érzett vadászirodalom-skatulyát. A harmincnégy elbeszélés közül csak néhánynak
témája a vadászat, de ezekben sem dörren a fegyver. Ebből következően nem a
Nimród közleményeiből szemezgetett a szerkesztő, hanem mindannak javát sorolta
egymás mellé, ami 1936 és 1943 között az Új Időkben, az Esti Újság
tárcarovatában, valamint néhány más folyóirat és napilap hasábjain napvilágot
látott. Az elbeszélésmódok változatossága, a szerteágazó figyelem és az
erőteljes nyelvezet gazdagsága érett, sokoldalú írónak mutatja Fekete Istvánt. A
nyilvánvaló szerzői-kiadói szándékból következően vitathatatlan az Egy szem
kukorica eklektikussága, amit azonban sajátos harmóniává old az emlékezés és a
közösségvállalás.