Böröcz Enikő egyháztörténész dr. Ordass Lajos evangélikus püspök életéről és
szolgálatáról szóló művének első kötete a legújabb kori hazai evangélikus
egyháztörténet alaposabb megismerésében akar minket segíteni. A szerző lelkész
édesapja és az idősebb lelkészek visszaemlékezései alapján részben ismerője,
részben pedig maga is alanya, elszenvedője ennek a nehéz történelmi és
egyháztörténelmi időszaknak. A könyv szerzője nem elégedett meg a puszta
visszaemlékezéssel; alapos kutatást végzett honi és külföldi levéltárakban és
Ordass Lajos hagyatékában. Kutatásait kiegészítette a korszakkal és a püspök
személyével foglakozó hazai és külföldi szakirodalom tanulmányozásával.
Könyvének időszerűségét az is növeli, hogy erről az egyháztörténeti korszakról
még mindig nem sikerült olyan határozott képet alkotnunk, amely előbbre vinne a
gyülekezeti és az egyházi munkában, valamint segítene jelen korunk, ?itt és
most? zajló egyházi életünk állandó reformációjában. Annál is inkább időszerű,
mivel nem egyszerűen történészként kutatja a kérdéses korszakot és Ordass Lajos
püspöki szolgálatát, hanem lelkészként, teológusként az egyháztörténeti teológia
síkján alkot képet a szóban forgó korszakról és az akkor szolgáló püspökről,
akinek hitvalló megállása útmutató példa lehet számunkra. ?A hűség természete
olyan, hogy csak feszült helyzetben nyilvánul meg, amikor kísértésnek van kitéve
az ember. Amíg rendben mennek a dolgok, addig természetes, hogy az ember
megállja a helyét. Amikor a dolgok rosszra fordulnak, és az ember nehézségekkel
küzd, akkor derül ki, hogy kitart-e, hűséges marad-e. (?) Tehát a hűséges ember
a saját érdeke ellen cselekszik, amikor nehézségek között is kitart, amikor
inkább föláldozza magát ahelyett, hogy a könnyebb úton járjon. (?) Ordass
hűségét abban látjuk, hogy nem volt hajlandó engedni a püspöki hivatalából
származó kötelezettségeiből, még akkor sem, ha azzal saját megélhetésének
lehetőségeit korlátozta. Mikor Ordass hűségét látjuk, akkor azt a nagy hitét is
látjuk, amelytől indíttatva minden olyan megfontolást félretett, amely a
kötelezettsége ellen szólt, bármilyen rossz is lett a következmény. Ordasst nem
lehetett megzsarolni, csak a szenvedését fokozni. A hűséghez szükséges erő
hitből táplálkozik, mert nehéz időkben kitartani csak akkor van értelme, ha az
ember bízik az isteni gondviselésben, amely a végén majd igazolja és
megjutalmazza hűséges szolgáját. Ordass Lajos nemcsak a hűség nagy példája
tehát, hanem ugyanakkor a keresztyén hit nagyszerű példája is.? ? Helmut David
Baer