?Othello, Jago, Kálvin János, Szervét Mihály. Abélard és Lear, Armado és Böffen
Tóbi urak! Kik vagytok? Kik vagytok, akiknek szavait mondom, koronáját hordom
vagy bilincsét vonszolom, akikhez lelkemet töröm, akiknek bűneit magamra veszem,
akik miatt istenítenek és pokolra kívánnak?? A Kik vagytok, hé! gyűjteményes
írásaiban többek között erre keresi a választ Huszti Péter. Többet, mást is
kapunk. Egy emlékszőttest utazásairól; Peer Gynt jeges északi vidékétől a
szovjet filmgyár hatalmas vaskapujáig, a kávéillatú Bécs forgatagától a színes
riói őserdőig; mulatságos és torokszorító pillanatfelvételek készülő
előadásokról, a mindig készülő színész szemével? Mert milyen nehéz is megragadni
a pillanatot, amikor a szerep megelevenedik, amikor a leírt gondolatokból
varázsütésre kimondott szó lesz, hogy aztán e szavak bűvköréből soha ne
szabaduljon? És e mellé mindazt, amit hitről, barátságról, elhivatottságról,
Shakespeare-ről, Ibsenről és Madáchról, volt diák barátokról és felejthetetlen
játszótársakról, mentorokról és tanítványokról és a színház megfejthetetlen
titkáról, a kulisszák és a rivalda közti álomvilágról gondol.