A református kegyességben fontos szerepe van a ?csendességnek?. Azt értjük
ezalatt, hogy mindennapjaink ritmusában van néhány perc (vagy óra), amelyet
bibliaolvasással, imádsággal, Isten előtti elcsendesedéssel töltünk. Ilyenkor
megállunk a mindent tudó Isten előtt, elmondunk Neki mindent igazán. Örömeinket,
kudarcainkat, félelmeinket, vágyainkat egyaránt. Elé soroljuk azokat, akikért
felelősek vagyunk: családunk tagjait, munkatársainkat, barátainkat,
ellenségeinket. Megkérdezzük Tőle: ?Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?? (ApCsel
9,6). Aztán figyelünk válaszára. Válaszát az igéből értjük meg. Az írott igéből:
a Bibliából és a testté lett Igéből: Jézus indulatából. Tapasztalatunk az, hogy
Isten közelsége megváltoztatja a mi életünket. Az Ő gondolatai nem a mi
gondolataink és az Ő utai nem a mi utaink. Az a jó csendesség, amikor a magunk
gondolatait, indulatait korrigáljuk és ráhangolódunk Isten akaratára. Isten
akaratának megvalósításához kérhetjük és kaphatjuk a Szentlélek erejét. Ily
módon erőnk feletti utakon is járhatunk. Odaszánhatjuk magunkat Isten országának
szolgálatára. Valamilyen jó ügy szolgálatára. Embertársaink javára.