Aki elkezdi olvasni ezt a történetet, mintha hétmérföldes csizmát kapna a
lábára. Varázserejű csizmát, amelynek segítségével legyőzhet teret és időt. Móra
Ferenc (1879-1934) szavaival röpít el bennünket hegyeken-völgyeken át a
Duna-Tisza tájról a bérces Erdély vidékére, napjainktól visszafelé számítva több
mint háromszáz esztendőnyire tőlünk, Apafi Mihály fejedelem udvarába. Három
évszázad hosszú idő, sokat fordult azóta a történelem kereke. Amikor ez a
történet játszódik, önálló ország volt Erdély. Móra Ferenc elbeszélése az
aranykort követő viszontagságos időkbe kalauzolja az olvasót. Mikor Apafi
Mihályra került a fejedelemség sora, nehéz évek köszöntöttek az országra.
Nagyváradon, Erdély kapujában a török volt már az úr. A Felső-Magyarországot és
a fejedelemséget összekötő területsáv - az úgynevezett Részek, latinul Partium -
nagy része a Habsburgok birtokába került. Olyan világ járt akkor szép
Erdélyországban - így az író -, hogy mikor este lefeküdt a fejedelem, sose tudta
bizonyosan, hogy fejedelem lesz-e még reggel, mire felébred? A német volt annak
a megmondhatója, meg a török Aki szereti a természetet, kíváncsi titkaira,
állataira, növényeire, annak Móra Ferenc története különösen kedves lesz. Az író
ebben a művében is érzékelteti a magyar nyelv megannyi szépségét, de nem csak ez
a nyelvi gazdagság tartja fogva az olvasó figyelmét, hiszen változatos kalandok
várnak hőseinkre. Kiszámíthatatlan fordulatok, kellemetlen események,
reménytelen helyzetek, kacagtató történések, végül pedig: a megoldás, de hogy
mi, azt természetesen nem áruljuk el.