ELŐSZÓ Gaudium! Az ,Arcok és fények megjelenése után két évvel örömmel bocsátjuk
útjára Végvári Vazul második kötetét, amelyben a személyes életút szűrőjén
keresztül az ország történelme is felcsillan vagy éppen felkomorlik. A versek és
írások alatt mindig olvasható megszületésük pontos dátuma, mintha egy Naplót
tartanánk a kezünkben. S valóban, a szerző őszinte szívvel avatja be olvasóját
mindennapjai mellett ünnepeibe is. A próza mellett számbelileg is több lírai
alkotással találkozhatunk az új kötetben. Jóllehet a formábaöntés e két módja
között jelentős különbségek vannak, mégis Végvári Vazul valamennyi alkotásának
alaptónusát a lényében rejlő különös varázserő: a szépség- és a harmóniaszeretet
adja meg. Ilyen lelkülettel szemléli a világot, annak látható és láthatatlan
kapcsolódásait. így kelnek életre tolla alól legérzékletesebb képei és sorai,
amelyek a lírai szöveg ívében sajátos hangsúlyaikkal hívják fel magukra a
figyelmet. Ezek költészeti ?telitalálatok: ?... a délelőtti óra ... becézte a
várost; ?Ottfelejtett csendjeimről ... fölismert az alkony; ?Tegnapi hajókkal
érkezem a mába; ?... benned érik már a holnap; ?Pentaton lábakon ősöket
ébresztnél. Végvári Vazul életének pillanatait ihletté emelve őrzi írásaiban.
így válik igazán érdekessé és értékessé a Csöndlakodalom című kötete, mely az
előzőhöz hasonlóan elsősorban üzenet nekünk és a világnak, mert hordozza az
Isten szeretetébe simuló keresztényt, a természet csodálatába elmerült ferences
szerzetes és a hazáját szerető magyar ember példáját.