A bácsi zenél Szőke Szabolcs megírta sok évtizedes utcazenészi kalandjait A
bácsi zenél címmel élvezetesen, önironikusan; humora a legkevésbé sem tolakodó.
Különös szerzet: a szemlélete szélsőségesen normális. A XX. század vége
alulnézetben. Alulról szemlél mindent és mindenkit: ül valamilyen
alkalmatosságon vagy az utcakövön, zenél a különleges hangszerein, elsősorban a
kedvenc gadulkáján, a járókelők vagy dobálnak neki aprót, vagy sem, játszik és
néz. Abszolút hallása abszolút látással párosul, gazdaságos fogalmazásmódja a
nagyképű önéletrajzok évadján kirívóan szimpatikus. (Spiró György: Olvasmányaim,
részlet)