Magyar díszítési motívumok a Székely földön Természetadta kincseinkben,
eredetiségekben és különlegességekben oly gazdag székely földünknek jellemző s
valódi nemzeti kincset képező vonása az, hogy lakói a régi nemzeti sajátságokat
nyelvben, szokásokban és műipari tekintetben, dacára kiválóan tanulékony
jellemüknek, sokkal inkább meg tudták tartani a civilizáció egyenlítő és
összeolvasztó erejével szemben, mint hazánk bármely vidéke. Nyelvész úgy, mint
történész, archeológus úgy, mint művész és műiparos , kimeríthetetlen kincses
házát találja itt régi és ma is létező nemzeti sajátságainknak s műemlékeinknek.
A tájszólások, mondák, népszokások, helynevek, egy szegényes falusi templom és
egy régi nemesnek ládafiókja: mind-mind élő tanúi a múltnak, és adat nemzetünk s
fajunk történetéhez. A rohamosan haladó civilizáció ugyan eljutva a
legelrejtettebb zugba is, sok sajátságos vonást kezd már eltörölni nemzeti
művelődésünk nagy kárára, melyek azonban ma még kevés munka és fáradtság árán
megmenthetők az enyészet és örök feledéstől. Ily elenyésző s lassanként
feledésbe menő nemzeti kincs a sajátos régi tradíciókon nyugvó magyar díszítési
modor is, melyet a puritán egyszerűség s az idegen szeretete már majdnem
teljesen elölt, de annyi bizonyos, hogy a gyakorlatból egészen kiszorított.