Öt gyűrű könyve A szamurájkézikönyvek alighanem leghíresebbikének, az 1645-ben
íródott Öt gyűrű könyvének (Go rin no so) a szerzője egy valódi csatákban
edződött, híres vívómester, aki a saját tapasztalatain alapuló gyakorlati
útmutatással szolgál mindazoknak, akik a Harcos Útját választják. Mijamoto
Muszasi, teljes nevén Sinmen Muszasi No Kami Fudzsivara No Gensin 1584-ben
született Mimaszaka tartomány Mijamoto nevű falujában. A nemes, szamurájcsalád
sarja hétesztendős volt, amikor árvaságra jutott. Nagybátyja biztatására már
hatévesen megismerkedik a botvívással. Tizenhat évesen elhagyja otthonát, és
vándorútra kel, hogy próbára tegye magát, és még nagyobb gyakorlatot szerezzen a
kardvívás művészetében. Első párbaját tizenhárom esztendős korában vívta.
Huszonegy éves korában kezdte el a Josioka család elleni vérbosszúját. A
küzdelmei során egy könyörtelen ám tehetséges harcossá érett. Egészen
ötvenesztendős koráig járja az országot, és ezalatt több száz csatában
bizonyítja legyőzhetetlenségét. Élete során egyetlen cél vezérelte: a küzdelem
lényegének megértése, amelyet ő Stratégiának nevezett. Nevét félve tisztelték,
sok ellenséget szerzett, de tudása és tehetsége elvitathatatlan volt. Muszasi
még életében legendává vált, de főleg művének köszönhetően később Kenszei néven
tisztelték, melynek jelentése a kard szentje. Muszasi főként a kétkardos
technikájával vált híressé, de avatott művésze volt a tusfestésnek, a
fafaragásnak és a kalligráfiának is. Saját bevallása szerint csak ötvenévesen
értette meg igazán a Stratégia Útját. Ekkor már kényelemben és megbecsülésben
élhette volna életét, ám ő mégis a zord hegyek barlangjait választotta, ahol
aszketikus magányban meditált, és szellemét csiszolta. Élete végén (1645) írta
meg fő művét, az Öt gyűrű könyvét, amelyben összefoglalását adja mindannak a
tudásnak, amit a hosszú évtizedek alatt saját stílusában kifejlesztett a
kardforgatás művészetével kapcsolatban. Könyve nem egyszerűen a Stratégia
elméletét magában foglaló kézikönyv, hanem egy vezérfonal éppúgy a karddal
vívott csatákhoz, mint az élet bármely más területéhez, sőt magához az élethez.
Könyvét ugyanazzal a precíz, szigorú logikával állította össze, amely
vívótechnikáját is jellemezte.