A tizedik kapu A haszidizmus, a kelet-európai zsidóság kegyességi mozgalmának
szépirodalomra tett hatása közismert, sajátos irodalmi jelenség, amelyről
azonban a magyar irodalom kontextusában alaposabb vizsgálat nem készült még.
Száz Pál monográfiája a haszid történetek első magyar nyelvű adaptációitól a
magyar zsidó irodalomnak e mozgalom által inspirált művein át vizsgálja ezeket a
hatásokat egészen az ezredforduló idejéig, amely a haszid történetek
recepciójánál fogva a magyar irodalomban e hagyomány reneszánszát jelentette. A
tárgy feltérképezése után az elemzések a haszidizmus befolyásának legmarkánsabb
eseteit tárgyalják, például Patai József, Szabolcsi Lajos, vagy Ujvári Péter
idevágó műveit. A vészkorszaktól a rendszerváltásig húzódó csöndet követően
pedig a haszid történetek kortárs hatásait vizsgálják. E történetek olyan
szerzők alkotásait ihlették, mint Röhrig Géza, Kárpáti Péter, vagy éppen Borbély
Szilárd. A kötet elemzései egyebek mellett az emlékezet, a regionalitás, az
imagináció, az imitáció, a határátlépés, a transzkulturalitás, vagy a kulturális
hibriditás szempontjait érvényesítve igyekeznek feltárni az irodalmi
hagyományozódás eseteit. Emellett tekintettel vannak a tágabb irodalmi
összefüggésekre is, különösen a cseh irodalmi kapcsolatokra, például Ivan
Olbracht, mindenekelőtt pedig Ji?í Langer befolyására.