Elveszett alvókák A gyerekek képzelete és szeretete határtalan. A legbelsőbb
gondolataikat, félelmeiket és vágyaikat sokszor nem is tudják szavakkal
elmondani, de gond nélkül megosztják azokkal a kedves, agyonszeretgetett kis
játékokkal, ?akikkel? együtt is alszanak. Mindenhova magukkal hurcolják őket,
mert óriási biztonságot ad számukra a létezésük, és valljuk be, mi, felnőttek is
hálásak vagyunk a mindig megnyugvást adó plüssnek, plédnek, nyunyinak,
rongyinak, kabalának? Ha a szeretett tárgy eltűnik, (ami sajnos elég gyakran
előfordul), a kicsikben hirtelen összedől a világ. Kétségbeesetten keressük
együtt az elveszett kedvencet, ám sokszor hiába. Az is előfordulhat, hogy
meglesz az alvóka, de hova kóborolt? Miért és hogyan veszett el? Mi lesz
azokkal, akik soha nem kerülnek elő? ?Ugye, nem azért mentek el, mert nem
szeretnek minket?? ? kérdezik ilyenkor a gyerekek. Kilenc neves meseíró az
elveszett kedvencek nyomába eredt, és? annyit elárulhatunk, hogy minden alvóka
jól van! Ezek a szívből jövő történetek vigaszt, megnyugvást adnak egy olyan
pillanatban, amikor semmi más nem segíthet, csak a mese. Aki pedig még soha nem
veszített el egy ilyen kedves tárgyat, annak sem árt előre felvérteznie magát.
Ezek a szeretnivaló plüssmesék mindenképp közelebb hozzák egymáshoz a mesélőt és
a mesehallgatót. Vigyázzunk hát egymásra, az alvókákra és a mesékre! Both Gabi
szerkesztő