Hetvenhét vörös bárány Boldizsár Ildikó mesekutató már olvasta a könyvet, és a
következőképp vélekedik róla. Ebben a mesekönyvben szerepel egy titokzatos hős,
akit nem a mesék tettek híressé. Kislányként üldögél mesemondó Roy barlangja
előtt, valahol a messzi Skóciában, és hallgatja a skót és magyar tündérmesék
világából táplálkozó csodaszép történeteket. Ki tudja? Talán épp az efféle mesék
segítették őt abban, hogy felnőttkorában pontosan úgy tegyen, ahogy a mesék
hősei: a szív törvényei szerint éljen, a skót egyház misszionáriusaként
Magyarországra jöjjön, és egy budapesti leánynevelő intézetben nevelőnő legyen.
Amikor kitört a háború, zsidó származású gyerekeket és felnőtteket mentett meg a
biztos haláltól. Emiatt kellett mártírként meghalnia egy koncentrációs táborban.
Jane Hainingnek hívják. Neki szólnak ezek a mesék, az ő messziről ránk nevető
szeme köti össze Dinky-t Kelekótya Ferkóval, Mihaszna Jankót Füttyös Tommal,
Galamblelkű Ilonkát Felföldi Lizikével, a hangát a muskátlival, a mocsaras
zsombékot az erdőszéllel, a füstölt tőkehalból készült gőzölgő hallevest a
húslevessel, s a csigás haggist a sonkavacsorával. És nem hiányozhat a lakodalmi
asztalról a whyskis-mogyorós karamella sem! Megejtően szép mesék ezek, a magyar
és skót hagyományok ötvözése különös erőt kölcsönöz nekik. S persze mindegyik
mesében megjelenik Jane, a kicsi lány, aki vigaszt és bátorítást kap az anya
nélküli felnövekedéshez. Halász Margit meséi azonban nem csak a félárva kicsi
Jane-nek nyújtanak késői kárpótlást, s nem is csupán a mártír nevelőnőnek
állítanak méltó emléket, hanem mindazoknak szólnak, akik a mesék határokon
túlívelő bölcsességében szeretnének elmerülni.