Szükséges fölösleg Csak már magamat unom nagyon interjúhelyzetben - írta Térey
János egy magánlevelében, 2016-ban. Egy idő után nyűggé vált számára az
interjúadás (főként az e-mail-interjú műfaja, amelyről azt tartotta, jogosan: az
írók szellemi kizsákmányolásának kiváló terepe), igényességéből mégsem engedett.
Ugyanolyan éleslátással és bicskanyitogató őszinteséggel, a klikkesedést kerülve
fogalmazott tizedjére, huszadjára, századjára is. És még a legutolsó
interjútöredékében is olyan nagyszerű parafrázisra ragadtatta magát, mint hogy
az írás a gyerekszoba folytatása más eszközökkel. A Szükséges fölösleg a maga
rendhagyó módján az önéletrajza. Azé a fiatalemberé, aki sokáig építészmérnöknek
készült, de már hétéves korában egy regénytervvel bíbelődött. Aki Pestre érve -
a nagyra becsült íróelődök nyomán - bevetette magát a kávéházakba, ahonnan
idővel az éttermekbe szokott át. Akinek a szellemi horizontján teljes
természetességgel fért meg egymás mellett Ady és Kosztolányi akkor, amikor az
még nem volt szokás. Aki fiatalon a világ legfölöslegesebb, legunalmasabb
dolgának tartotta az olyan irományokat, mint a fülszöveg... Nyugtalanító
életútjának, kiteljesedő intellektusának nagyszabású tanúja ez az interjúkötet.
Annak, hogy miként érik egy költő - mert elsősorban költő volt - szabálytalan
tehetségből a legnagyobbak egyikévé. Darvasi Ferenc Azt szoktam mondani, hogy a
költészet a szükséges fölösleg: az a bizonyos kulturális kincs, ami nélkül
boldogan él az emberek milliárdjainak zöme. Viszont azok a kevesek, akik szemük
előtt tartják a verset, ugyanúgy boldogok vele, mint más a kártya- vagy a
futballszenvedélyével, mind a mai napig. A regény erős állítás a világról,
mondja Spiró. A vers pedig elsősorban erős érzelmi-érzéki benyomást ad. Közlés,
ami - paradox módon - van, hogy a zenéjével hat leginkább. Kifejezetten csiszolt
és formált, sűrített és tömörített, evidenciaszerű irodalom. Referencia, azaz
tükrözött valóságdarab, aminek ad az ember egy formát. Ahogyan ezt a formát
megképzi a szerző - például amivel díszíti, és amit elhagy belőle -, ahogyan
benne van az egyénisége és a beszélt nyelve, attól vers egy vers vagy regény egy
regény.