Ametiszt Bagoly Társaság A kötet harminchárom enigmatikus, groteszk, filozofikus
rövidprózájaugyan nem egy előre megtervezett sorozat részei, az egyes darabok
azonban valamiféle gondolatritmust követve mégis izgalmas puzzleelemeiként
kapcsolódnak egymáshoz, miközben hidegrázós nevetésre késztetik az olvasót. A
történetek a földből erednek és az égbe térnek, néha fordítva: az égből jutnak
le a földre, és gyökeret eresztenek, kivirágoznak. Csodák sarjadnak
fáradhatatlan rügyekként újra és újra. E történetek logikája szerint a varázslat
szükségszerű és magától értetődő. A nyelv szuggesztív erejével a képzelet
meghökkentően hiteles meséket alkot, ahol a csoda hozzáférhetővé szelídül, s az
olvasó a legtermészetesebb módon ingázhat valóság és álom, rendkívüliség és
hétköznapiság között. Az összes történet szereplője talán egy és ugyanaz, csak
más-más arcát mutatja, akár a föld az egymást követő évszakok során. Sapita
Peron, Caballito, B. Ferenc, Lin és Wei, Anna Nyikolajevna Bobukin, Káleb,
Annunciáta nővér és a többiek mind-mind sorstársak, s végül az olvasó is
elmondhatja a szerzővel együtt: ?csak tudtam, ahogy álmunkban tudunk dolgokat?.