H-sor csomag Halálos szótövek kertje (Falusi Márton) ?Valahány alakot, színt
cserél, / amíg felnő, / a férfi egyetlen negatívot / hív újra s újra elő, / és
abba radíroz.? Szerelmek története a Halálos szótövek kertje. Szerelmek múlt
időben, jelenben, találkozások és elválások, meghitt szeretkezések és alkalmi
pásztorórák. Szerelmek Budán, Pesten, Európában, panelban, régi házban,
szállodában. Minden szerelemmel újralakni intim teret, kertet, várost,
feltárulkozni, túllépni/élni, mérleget vonni. Úton lenni a létben és úton a
szerelemben ? ugyanaz. Kivételesen erőteljes, érzéki és intellektuális Falusi
Márton költészete. Dinamizmusa magával sodró és felzaklatóan izgalmas.
Meghökkentő, nagy szellemi rádiuszú képzettársításokból, merész
tér?idő-síkváltásokból épülnek roppant pazar és energikus trópusai. Irónia,
groteszk, vagány elegancia, avantgárdra hajazó lírai disszonancia, graciőz
pontosság, összetéveszthetetlen stílus, vers-nyelv, világkép ? kihívóan vonzó és
nekünk való költészet. Pécsi Györgyi Hibalista (Bálint Tamás) A múlt század
harmincas éveiben élt mifelénk egy Villon nevű poéta, akit tulajdonképpen
Franciaországban lógattak föl, valamikor a 15. század második felében. Többen
vagyunk, akiknek költészetét ez a Faludy György-transzponálta kalandor határozta
meg. Bálint Tamás is a villoni úton indult el, de most már egészen bizonyos: ő a
legérzelmesebb neovillon. Mintha a szenvedélyes verskalandor Tóth Árpád lila
dalra fakadó nyakkendőjét bogozná a nyakára, és még felöltene egy teljesen
egyéni mellényt is ? olyan ez a költészet. Méltán övé tehát a múzsa ? a pap (az
arkánumbéli tán?) leánya ?, mégpedig birtokostul. Ha már mindig a nő jut eszébe
a földről. Hármasoltár (Demeter Szilárd) 1976-ban születtem Szentegyházán.
Pontosabban Székelyudvarhelyen, mert Szentegyházán akkor már felszámolták a
szülészetet, ezért a huszonannyi kilométerre lévő ?nagyváros kórházában láttam
meg a napvilágot, onnan vittek haza. Tizennégy évnyi hihetetlenül tartalmas
gyermekkor jutott osztályrészemül a Madarasi-Hargita lábánál. A kommunista
diktatúra valahogy gellert kapott Székelyföldön, olyan kinti dolog volt, ránk
erőszakolt, tőlünk idegen, nem a mi életünk. Dehogynem. Hogy milyen lehetne a mi
életünk, arra a rendszerváltás utáni első öt évben, ugyancsak Székelyudvarhelyen
eszméltem rá ? a Benedek Elek Tanítóképző hatszáz lánytanulója között a húsz fiú
egyikeként, khm, értem férfivá. Másodjára is megszülettem, mondhatni, de kinyílt
a csipád, csipkelődött volna telepi Mama, ha megéri ? ő volt az első halottam.
Majd következett Kolozsvár, egyetemistaként ott tanultam bele abba a sajátos
káeurópai létmódba, az egynyelvű multikultiba, amivel azóta sem tudtam
megbékélni. Az utána következő éveket másmilyen módon számoljuk: ha adót fizet
az ember, másképpen telik az idő. Egyelőre így, túl az emberélet útjának felén,
vagy hogy is van ez, az ember életútjának negyedéről mondom, amit mondani lehet.
Életem első két évtizedének élményanyagából táplálkozik ez a könyv. Nem leltár,
és nem is számvetés. Csupán egy félfordulat hátra, mint amikor a vállad fölött
lesed a szemed sarkából, hogy van-e emberi mozgás mögötted. Ha van, akkor
mehetsz tovább előre. Nem vagy egyedül.