A nyugati asztrológia története - Az ősi és a klasszikus világ A görög világba
való megérkezésekor a kép összetettnek tűnik, amelyben az asztrológia különböző
formái jelentek meg, némelyikük naturalista, mások mágikusak. [...] Emiatt az 1.
századra az asztrológiának két változata alakult ki, és mindkettő megtalálhatta
a helyét a platóni tanításokban. Az egyik a horoszkópok olvasását igényelte a
múlt, a jelen és a jövő pontos részleteinek megállapításához. A másik theurgikus
volt - a theurgia szó szerinti jelentése: 'isteni munka' -, és a léleknek a
csillagokhoz való felemelkedését hangsúlyozta. Mindkettő gyakorlati jellegű
volt, és semmiképpen sem zárták ki egymást; a theurgia felhasználhatta a
horoszkópokat, de nem feltétlenül. Bár az asztrológia világszinten a
reneszánszát éli, ennek ellenére kevés szó esik több évezredes történetéről,
gyökereiről és kulturális beágyazottságáról. Nicholas Campion hiánypótló műve az
ősidőktől kezdve mutatja be a nyugati asztrológia mágiához, valláshoz,
filozófiához és a korabeli tudományokhoz fűződő kapcsolatát, és azt a hatást,
melyet nemcsak az emberi szellemre, de a politikára is gyakorolt. Campion
vizsgálódása kitér az asztrológia bölcsőjének tartott mezopotámiai
csillagjóslásra is, mely vélhetően Egyiptom közvetítésével került a görögökhöz,
és vált a horoszkopikus asztrológia kiindulópontjává. A szent iratokban - mint
például a babülóniai Enúma elisben vagy a Bibliában - említett égi jelenségek
mint jóslatok mellett az asztrológia a Föld-központú hierarchikus világképen
alapult, mely meghatározta a sztoikusok, neoplatonisták, majd később számos
középkori filozófus gondolkodásmódját is. A Campion feltárta összefüggések
rámutatnak arra az eddig szinte figyelmen kívül hagyott tényre, hogy az ősi és
az antik (nyugati és közel-keleti) világ hite, gondolkodásmódja, létszemlélete
az asztrológia nélkül nem érthető meg a maga teljességében.