Köszönöm, Prospero! A Köszönöm, Prospero! Huszti Péter önéletrajzi trilógiájának
harmadik kötete. A legendás szerepek sokaságát eljátszó színművész életműve -
szerencsére - még korántsem zárult le, de itt elmesélt történeteiben olykor
mégis tetten érhető az összegzés szándéka. Huszti Péter ez alkalommal is a tőle
megszokott pontos és szép szavakkal tárja elénk emberi és művészi
tapasztalatainak kvintesszenciáját. A korábbi kötetekhez hasonlóan, e könyv
lapjain is gyakran felbukkannak a nagy elődök és az egykori kollégák, hol vidám,
hol szomorú történetek idézik fel a ma már az égi színházban játszó hajdani
barátokat. A kötet egyik különösen izgalmas fejezetében Huszti Péter megosztja
velünk azt a titkot is, hogyan, milyen forrásokból, élményekből, mélyen megélt
érzelmekből táplálkozik, születik meg egy-egy színházi előadás. Titokzatos világ
a színház. Egyre veszedelmesebben szív be minket a tragédia örvénye. A padlás
szűk tere, az összezártság különös hangsúlyt adott a gesztusoknak,
szemvillanásoknak, félbehagyott mondatoknak, elhallgatott szavaknak. Huszti
Péter