Chanel a Riviérán 1938-ban a Côte d?Azur a gazdagság, pompa és extravagancia
világa volt, olyan ragyogó figurák nyaralóhelye, mint a windsori hercegi pár,
Joseph P. Kennedy, Gloria Swanson, az író Colette, Picasso vagy Somerset
Maugham. Az elit minden évben a Riviérára menekült az Európa többi részét egyre
inkább beborító gazdasági és társadalmi, politikai zűrzavar elől; itt
zavartalanul strandolhattak, kaszinózhattak, mulathattak egymás társaságában.
Mindezen csillogás középpontjában Coco Chanel állt, az ő jelenléte és csodálatos
villája, a La Pausa tette igazán kívánatossá a partszakaszt. Az árvaként felnőtt
Cocóhoz a szépsége és intelligenciája vonzotta a férfiakat, de igazi ikonná
csodálatos tehetsége, pihenést nem ismerő munkamorálja és kivételes ízlése
tette. Ám a környező valóság mérge lassan ezt a varázslatos világot is átjárta.
Megjelentek a nácik, és a háború előtti partik és kaszinók csillogása átadta a
helyét a kitelepítések borzalmainak; otthon nélkül maradt, menekülő családok
ezrei érkeztek a nyaralóhelyre. A Chanel a Riviérán a gondos kutatómunkát a
remek elbeszélői stílussal ötvözve mutatja be a bőség és az éhezés, a hősök és
kollaboránsok ellentmondásos korát egy olyan világban, amely a legragyogóbb
magasságokból zuhant a mélybe, és egyaránt elénk tárva gazdagok és szegények,
kivételezettek és elűzöttek sorsát.