Az ember fáj a földnek Az ember soha sem az, ami, hanem az és még valami, amit
megtesz annak tudatában, hogy cselekedhetne másképpen is. És úgy marad hű
önmagához, hogy ,,átáll a Mások oldalára, akiknek ügyéért felelősséget vállal.
Tudja, hogy az olyasmit követel tőle - szeretetet, megértést -, amihez nincs
joga: önként részesíthetjük csak ezekben egymást. Ezért emberközpontú etika úgy
lehetséges, ha középpontjában nem az Én áll, hanem a Te. Egymásért szenvedni
jobb, ezerszer jobb, mint egymástól szenvedni. A nélkülözhetetlen ökoetika
szerintem ennyi és nem több.