Mihalovich-tanulmányok A millenniumi évek jellegzetes hősének, zeneszerzőjének,
zene!politikusának, Mihalovich Ödönnek a műhelyébe ad betekintést a könyv. Pedig
minden volt inkább, mint hős, a horvát főnemesi származású, Erkel és Bartók
nemzedéke közötti átmeneti kor embere. Liszt és Wagner bizalmasai körében
jellemes barát, ki!tűnő muzsikus, akit széleskörű irodalmi és esztétikai
műveltség, a hatalom belső köreiben való okos diplomáciai eligazodás ké!pessége
jellemzett. A kiegyezés után induló pályáján megkapja a színvonalas zeneszerzői
bemutatkozás lehetőségeit is, de ope!ráit, szimfonikus költeményeit csak az
ínyenc beavatottak értik, és messze áll attól, akit a boldog békeidők sztárként
ünnepeltek volna. Pedig saját kora Magyarországán Mihalovichot tekintik az
Erkel-Mosonyi nemzedékét követő hazai zeneszerzés egyik legtehetségesebb
képviselőjének. Liszt halála, Erkel nyugalomba vonulása után 1887-től
mindemellett 32 éven át ő lesz a Zeneakadémia igazgatója, aki a meghívott
tanárok, a zenei tehet-séggondozás általa képviselt modelljének köszönhetően
hazá!jában európai rangú zenei életet teremt. Mindezek az érdemei azonban nem
szorítják-e méltatlanul háttérbe a zeneművészt, a Liszt esztétikai elveit Bartók
nemzedékének magas szinten átadó mestert? A Mihalovich-életmű fő műfaját, négy
operáját és zeneakadémiai működését bemutató fejezeteket gazdag
jegyzetappará!tussal kísért felújított műjegyzék, szép képanyag kíséri.