1989 Az 1989 a magyar rendszerváltás műfaji határokon átívelő regénye Könnyen
elképzelhető, hogy néhányan emlékeznek még a nagy francia forradalom 200.
évfordulójára rendezett közép-európai ünnepségsorozatra. Ebben az évben, mely e
könyv címoldalán négy számjegyben fejezi ki önmagát, az embernek hirtelen
olyasféle érzése támadt Magyarországon, hogy bár ugyanabban a darabban játszik,
mint korábban, de nemcsak a színpad és a nézőtér változott meg, de az ő szerepe
is. Pedig csak felkapcsolták rá valahogy a villanyt. 1989-ben egy évnyi időre
láthatóvá lett az, ami eddig láthatatlanul üzemelt. És mindenki a maga módján
tette ki magát a meglepetésnek. E dokumentumregény szerzője a fordulat évének
nevezett átmeneti hangsúlyeltolódást aképpen mutatja be, mint egy napot a
történelemből. Amikor látszik. Vágvölgyi írásainak különlegessége ebben a
művében is egy nagyon egyszerű tényre vezethető vissza, arra, hogy ért ahhoz,
amiről beszél, hogy tájékozottsága a tárgyalt anyagban mindig meggyőző, hogy
adatai megbízhatóak, hogy stílusban a könnyű látványosság helyett a pontosat
kedveli, egyszóval már a választott eszköz lefegyverez, hogy figyelmünket
végképp megnyerje a választott tárggyal, ami végső soron minden szövegében
ugyanaz az ijesztően szánalmas alak, az, akit, ki tudja, milyen joggal, már
alteregónknak mondanak: az aljasul aktuális, a múltját a jövőjében felzabáló
történelmi állat, a nagy, a névtelen, a félelmetes alattvaló. Krasznahorkai
László