Téged akarlak ?Hát itt vagyok. Visszatértem. Róma. Fiumicino, hogy pontos
legyek. A kijárat felé tartok. Kilépek az üvegajtón, és az utcára jutok. Előttem
taxik sorakoznak. De abban a pillanatban valami furcsa érzés fog el. Mintha
valaki figyelne. Hirtelen megfordulok. Semmi. Nincs rosszabb, mint amikor vársz
valamit... De nem történik semmi.? Egy kérdéssel búcsúztunk Steptől:
?Visszajutok-e valaha oda, ahol kizárólag a szerelmesek élnek, három méterrel a
felhők fölé?? És a válasz hamarosan megérkezik. Ugyanis semelyik történet sem ér
valójában véget. És néha úgy folytatódik, ahogyan sosem képzelted volna. Step
elutazott, és hazatérni készül. Rájön, hogy soha semmi sem ugyanolyan, mint
ahogyan magad mögött hagytad. Vagy jobban mondva, ahogyan emlékszel rá. Minden
megváltozik és felfedi igazi arcát. Step megtanulja, hogy a szerelemben nem
mindig tudjuk, mit is akarunk valójában. Még akkor sem, amikor annyira
magabiztosnak gondoljuk magunkat. Federico Moccia közvetlen és határozott
stílusával megmutatja nekünk, miként fonódik össze a jelen mindig a múlttal,
mielőtt jövő lesz belőle. Kiszámíthatatlan jövő. Hiszen a szerelem is mindig
kiszámíthatatlan.