Noha a Bhagavad-gítának számtalan kiadása látott már napvilágot, és rendkívül
széles körben olvassák önálló könyvként, eredetileg Mahábhárata, az ősi
szanszkrit történelmi eposz egyik fejezete. A Mahábhárata egészen a jelenlegi
Kali-korszakig felölei az eseményeket. E kor kezdetén, mintegy öt évezreddel
ezelőtt történt, hogy az Úr Krisna elbeszélte a Bhagavad-gítát barátjának és
hívének, Arjunának. Párbeszédük- miden idők legnagyszerűbb filozófiai és vallási
dialógusa-egy csata, egy hatalmas testvérháború kezdete előtt hangzott el. Az
ütközetben Dhritarástra száz fia és ellenfeleik, unokatestvérek, a Pándavák,
azaz Pándu fiai álltak szemben egymással. Dhritarástra és Pándu fivérek voltak,
a Kuru-dinasztia sarjai. Dhritarástra, az idősebb testvér vakon született, ezért
a trón, mely egyébként őt illette volna, öccsére, Pándura szállt. Pándu fiatalon
meghalt, s öt gyermekét Dhritarástra vette gondjaiba, akit ideiglenesen a trónra
ültettek. Így aztán Dhritarástra és Pándu fiai együtt nőttek fel a királyi
palotában. Dhritarástra fiai azonban (különösen a legidősebb, Duryodhana)
gyűlölték a Pándavákat, és irigykedtek rájuk, s a vak és befolyásolható
Dhritarástra azt akarta, hogy ne Pándu gyermekei, hanem saját fiai örököljék a
királyságot. Duryodhana Dhritarástra jóváhagyásával kitervelte, hogy megöli
Pándu ifjú fiait, akik csakis nagybátyjuk, Vindura és unokatestvérük, az Úr
Krisna körültekintő gondoskodásának köszönhetően élték túl az őket ért megannyi
támadást?.