?hol győztes bárdok énekelnek? Verselemzéseket írni úgy, hogy azok
versértelmezések legyenek egy olyan korszakban, amikor a versek
értelmezhetőségét az irodalomtörténészek jó része kétségbe vonja, kemény
vállalás, amelyet az irodalomelméleti közmegegyezés egy része tudatlanságnak,
tájékozatlanságnak vagy egyenesen őskonzervatív konokságnak minősít. Ez a divat
kétségbe vonja a szerző személyiségét, írásának jelentését és a műnek a
társadalom felé közvetítendő-közvetíthető szándékát. Ezzel szemben az én
kutatási irányomat, célomat az értelem, a jelentés keresése szabja meg.
Nehezebben járható út ez, mint ha lemond valaki a megtételéről. Könnyebb ugyanis
elvetni azt a meggyőződést, hogy az irodalomban lehet valamilyen igazság vagy
egy elképzelt világ valósága, lehet az írásnak körülhatárolható értelme, s
könnyebb azt állítani, hogy az irodalom mindenképpen csak félreolvasható és
félreérthető, mint végigvezetni az olvasót az értelmezésre irányuló gondolati
kísérleten, megismertetni a megértéshez szükséges adatokkal, az értelmezésre
szánt mű létrejöttének minél több körülményével.