A Magyar Ede-ügy Magyar Ede (Orosháza, 1877. január 31. - Szeged, 1912. május
5.) a 20. század eleji magyar építészet egyik legegyénibb alakja. Munkássága
mind regionális (alföldi) összefüggésrendszerből nézve, mind a modern Szeged
városképének kialakulása szempontjából vitathatatlan fontosságú. Fő műve, a
szegedi Reök-palota pedig a szecessziós mozgalom világszerte ismert képviselője.
Ez a kötet az építésszel foglalkozik, mégsem az építészről szól. Megírását
egészen más problémakör ihlette: az építész öngyilkosságáról megjelent
sajtóbeszámolók elemzése. A szerző összesen öt szegedi, nyolc budapesti és hat
további városi újság összesen nyolcvan hosszabb-rövidebb cikkének elemzésén
keresztül tesz kísérletet arra, hogy bemutassa, a 20. század elejének
újságírását, a zsurnaliszta beszámolókat miként befolyásolták az olvasói
igények, a műfaji átjátszások, hogyan került egy mindenkit megrendítő esemény a
századeleji média figyelmébe, és ennek milyen következményei lehetnek az
öngyilkosság rekonstrukciójára nézvést. A sajtóforrások beszédpozíciója, az
irodalmias allúziók, az olvasói figyelem fenntartására irányuló, korrektnek nem
minden esetben nevezhető szövegalkotói eljárások a szedőgépeken önállóvá váló
történet felé mutatnak, amit más (levéltári, kézirattári) forrás sok esetben nem
tud igazolni. Virtualizálódó korunkban egyre szélesebb körű figyelem övezi a
megbízható, írott történeti forrásokat. De mennyire megbízhatók ezek a források,
s milyen szempontból tekinthetők annak? Miért kell különösen óvatosnak lenni
olvasásukkor? A Magyar Ede-ügy e kérdések mentén közöl adatokat Magyar Ede
építész munkásságáról és világít rá a szecessziós építészet kiemelkedő
képviselőjének társadalmi hátterére.