Egyszer jóllakni és más novellák Móricz Zsigmond javarészt szülőföldjéről
szerezte életélmény-anyagát, amely zömmel városi-polgári környezetben felnőtt
nemzedéktársaiéhoz képest hatalmas és egyedi volt, és amely legerőteljesebben
noveláiban mutatkozott meg. Az 1908-ban megjelent, klasszikus felépítésű Hét
krajcár hozta meg számára a sikert és az elismertséget. Későbbi elbeszéléseiben
már mellőzte a drámai konfliktusok könnyes-érzelmes feloldását, s nyomorúságos
körülmények fogságában vergődő, önnön ösztöneikkel küszködő paraszti figurákat
mutat be. Elbeszélésmódja szűkszavú, kompozíciója tömör, a cselekményt a külső
környezetrajz és jellemzés helyett a lélektani motiváltság teszi gyakran
fojtogató erejűvé.