A fekete kígyó könyve Az élet fájában, a folyó vizeinél, a bölcsesség kertjében
található az ösvények kígyója, a mennyei Éden kígyója. Ám a csábítás kígyója, a
jó és a gonosz tudásának fájáé, antitézise és ellenfele a másiknak, az
Apokalipszis levettetett vörös spirális sárkányának, a földi Éden kígyójának.
Ezért tehát a bronzból való, zölden és aranyszínben, a növényzet és a növekedés
színeiben ragyogó mennyei kígyót tiszteljétek: űzzétek el a gonoszt s keressétek
a jót. Mert amiként felemelte a kígyót Mózes a vadonban, úgy kell felemeltetnie
Ádám fiának is a küzdelem és a megmérettetés egyensúlya által az örök élet
ösvényén. És mikoron mesterünkhöz hasonlatosan, szenvedéssel és kínok közepette
megfeszíttettek ama fán, emeljétek fel orcátokat a szentséges fénye felé,
megidézendő az isteni fényességet nem magatokért, de azokért, akik még nem
jutottak el az ösvényekhez, legyenek bár azok akár a kínzóitok is. A szellemi és
az anyagi között egyensúlyoz a megbékítők fajtája; emlékezz a bronzkígyó
szimbólumára. Jól jegyezzétek meg a két kígyó közti különbséget, mert a számok
bronzkígyója előtt nem állhatott meg a tűz kígyója.