Képzelt emlékek Mindenhol ember az ember: létének törékenységében, a végtelen
nyomorultságában és magasztos boldogságában egyaránt. Kollektív magányban élünk.
(TRUONG DANG DUNG ) Vajon mitől kerítenek ilyen ismerősen körbe bennünket ezek
az idő-versek, ez a Háy János tolmácsolásában megszólaltatott modern kori
lidércnyomás? A sorok között ott zakatol az idő, a züllöttség, a bizonytalanság,
az értékvesztés szüntelen reménytelensége. TRUONG DANG DUNG 1955-ben született
Nghe An tartományban, Közép-Vietnamban. 1972-ben érkezett Magyarországra,
irodalmat tanult, majd hazatérése után a Vietnami Irodalomkutatási Intézetben
dolgozott. 1981-től három évre visszatért Budapestre, a kandidátusi értekezésén
dolgozott az ELTE-n. Első verseit egyetemi tanulmányai idején Magyarországon
írta, a mostani kötet címadó verse Juhász Ferenc támogatásával jelent meg. Ebben
az időszakban fordította le Tandori Dezsővel közösen az Európa Könyvkiadó
gondozásában megjelent Kieu története című verseskötetet. Műfordítóként
hozzájárult a magyar kultúra vietnami ismertségének növeléséhez. A Nemzetközi
Magyartudományi Társaság (Hungarológiai Társaság) tagja.