Keserű nevetés Kosztolányi Ádám neve mindenki számára ismerősen csenghet. A
vezetékneve legalábbis bizonyosan. Apja révén jól ismert alakja a magyar
művelődéstörténetnek ? mégis alig tudunk róla valamit. Kosztolányi Ádám, annak
ellenére, hogy az apa árnyéka élete végéig ránehezedett, értékes és jelentős
életművet hozott létre. A ma fellelhető teljes életművét tartalmazza ez a kötet:
portréit, naplójegyzeteit, tanulmányait, cikkeit, kritikáit, lektori
jelentéseit, hozzászólásait mások cikkeihez és versfordításait. Mindenképp
érdeklődésre tarthat számot, és nemcsak azért, mert Kosztolányi Ádám
történetesen Kosztolányi Dezső fia volt ? hanem azért is, mert Kosztolányi Ádám
saját, önálló jogán is jelentős alkotó volt. Kosztolányi Ádám élete végéig írt.
Nem túl sokat és nem túl rendszeresen, de közel öt évtizeden át vetette papírra
cikkeit, gondolatait. Életműve azonban belefér ebbe a kötetbe. Érdeklődése korán
a lélektan felé fordul, a psziché és a nyelv összefüggéseit vizsgálja, több
tanulmányt is szentel nekik. Foglalkoztatta a grafológia is. A negyvenes évektől
az élő irodalom kezdte el érdekelni: ebből az időszakból valók kritikái.
1938?1946 között a kortárs irodalom hivatásos olvasója: a Révai Kiadó
lektoraként több száz könyvet kell elolvasnia és véleményeznie. Egy lektori
jelentés pedig csak annyiban különbözik egy könyvismertetésről, hogy nem jelenik
meg. Cikkeit, esszéit elsősorban filozófiai témában, filozófusokról írja, a
legtöbbet Leibnizről. Visszaemlékezései forrásértékűek. Nemcsak azért, mert ő
volt Kosztolányi Dezső fia, hanem azért is, mert ? ahogy Vezér Erzsébet írta ?
?sokat tudott a korról, melyben felnőtt, emberekről, akik közt megfordult?, és
apjáról is ?józan tárgyilagossággal beszélt?. Ráadásul a kortársak szerint
kiváló memóriája volt; ezt igazolják is azok az apró részletek, melyeket
írásaiban felidéz, akár évtizedek távlatából is. A Keserű nevetés ékesen
bizonyítja, hogy Kosztolányi Dezső és fia, Ádám, nemcsak külsőleg hasonlítottak
egymásra, hanem abban is, hogy mindketten egyformán műveltek voltak, több
nyelven beszéltek, több nyelvből fordítottak, és hogy írók voltak. Igazi írók.