Hamlet retúr Polgár Kristóf volt talán a legutolsó tanítványa Kolozsvárott a
régi Helyőrség-generáció nagymesterének, a nemrég elhunyt Bréda Ferencnek, s tán
azt is kijelenthetem, hogy a Mester halálával egy időben szólalt meg igazi,
immár nem a kezdőkre jellemző költői hangján. Érdekes abban a tekintetben is,
hogy amikor nem költő, akkor színész: így művészi látásmódja pluszhozadékkal
bír, a színházi létmód kétségtelenül hozzátesz a verseihez. Nem tévedek tehát,
ha azt mondom, hogy az újonnan indultak táborában is a legérzékenyebbek közé
tartozik, s abban sem, hogy övé a legizgalmasabb költői indulások egyike.
Versvilága visszaröpít a reneszánszba, Shakespeare és Villon hétköznapjaiba,
egybeírja a szellem felszabadulásának korát napjaink sarával, erős nosztalgiával
emlékezik a régi korok értékrendjéről, míg e rend belső összefüggéseit kutatja.
Nem szépít, nem hazudik, egyszerűen csak lát és láttat. Ahogy azt egy igazi
költőnek kell. Farkas Wellmann Endre Polgár Kristóf 1997-ben született
Szolnokon. Drámatagozatos diákként számos szerepet kapott a szolnoki Szigligeti
Színházban, majd felvételt nyert a kolozsvári Babe??Bolyai Tudományegyetem
Színművészeti Karára, melynek jelenleg végzős hallgatója. Ez az első
verseskönyve. Bolond dalokkal bűvöltél, belém nevelted a vadat. Fehér köntösben
ápoló, feketében apáca vagy. Kalapban az ördög, szárnyakkal sárkány lehetsz,
pikkelyek nélkül angyal. Mindent tőled tanultam, tekintélyes nagyúr. Ma téged
nézlek. Mutass újat!