Mi van veletek, semmi? Grafit hallgatott, a csempének vetett háttal, leforrázva
ült, gondolkodott. Idén ősszel lesz harmincöt. Még vele is történhet valami.
Tartózkodási hely, ennyi jutott eszébe. Egész felnőtt életében egyszer sem volt
ott a lakcíme, ahol éppen lakott, neki legföljebb tartózkodási hely volt az
irataiban. Miért ne menne akárhová? Szeifert Natália új regénye, a Mi van
veletek, semmi? a kétezertízes évek Magyarországáról szól; innen a főszereplők
gyerek- és kamaszkori emlékein keresztül időnként visszatekint a megelőző kb.
harminc évre. A regény egy fura, véletlenszerű barátság története, ahol a
(fő)szereplők sodródnak az eseményekkel, és közvetlen vagy közvetett módon
kapcsolatba kerülnek a bűnnel. Közelebbről ismerjük meg általuk Budapest, azt a
két felülettel rendelkező várost, amit (fel és ki) használunk. Szeifert figurái
azok az igyekvő-törekvő kisemberek, akik szökőévente lemennek vidékre a
szülőkhöz, megúszni a kínos kérdéseket. Ők a jól ellevő harmincas-negyvenes
generáció, amelynek tagjai dolguk végeztével esténként beülnek a Mexikó nevű
kocsmába, de egyébként nincs velük semmi. Persze, feltűnnek és kikacsintanak Az
Altató szerekről szereplői, de a regény önmagában is értelmezhető szövegként is
remekül működik. Bár Szeifert írói univerzuma, szövegvilága forgatható (mint a
könyvben az egyik szereplő által gyakran terápiás célzattal használt Rubik
kocka), a folyamszerű elbeszélőmód és a remek humorérzék rendkívül olvasmányossá
is teszi ezt a könyvet. Szeifert Natália 1979-ben született Zircen. Egészségügyi
tanulmányok és rövid ápolói munka után a kétezres évek elejétől irodalommal,
képzőművészettel, kulturális újságírással foglalkozik. 2009-10-ben összművészeti
webrádiót (Intro Rádió) működtetett, a 2014 óta a magyar költészet napjához
kapcsolódó, határokon átívelő Posztolj verset az utcára! mozgalom egyik
alapítója, szervezője. Verset és prózát 2005 óta publikál. Írásai megjelentek
többek között a Holmi, Jelenkor, Élet és Irodalom, Mozgó Világ, Kalligram,
Palócföld, Forrás folyóiratokban. Két kötete jelent meg (Láz, 2012, Könyvműhely;
Az altató szerekről, 2017, Kalligram). 2009-ben elnyerte a Palócföld
novellapályázatának különdíját, 2012-ben az Élet és Irodalom
tárcanovella-pályázatának különdíját, 2015-ben a Mozgó Világ folyóirat nívódíját
vehette át, próza kategóriában. Jelenleg Budapesten él a családjával.