Háromszéki magyar népköltészet Erdő, mező, hegy völgy, falu... minden mesél itt.
A mesék földje ez - csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő a gyermek? -
vallotta egykoron szűkebb hazájáról, Erdővidékről a nagy mesemondó,
népmesegyűjtő Benedek Elek. Tovább boncolgatva Elek apó vallomását, feltehetjük
a kérdést, hogy csuda-e, ha ennek a mesevilágnak a nagy gyűjtőjévé vált az
Erdővidéken, Nagyajtán született és gyermekeskedett Kriza János, akinek a magyar
folklórkutatás hajnalán megjelent Vadrózsák című kötete nemcsak a székely, hanem
a magyar népköltészeti kutatástörténet egyik gyöngyszeme. Ezek után már joggal
jelenthetjük ki, nem csuda, hogy Konsza Samu is - aki szintén ebbe a mesevilágba
született bele az erdővidéki Nagybaconban - Kriza János és Elek Apó méltó
utódaként a népköltészet szerelmesévé, annak gyűjtőjévé vált. Akinek három
évtizedes kutatómunkájának gyümölcseként jelent meg 1957-ben a Háromszéki magyar
népköltészet című gyűjteményes kötete, amely az első önálló, háromszéki
gyűjtéseket bemutató, terjedelmében és gyűjtési területeiben pedig a mai napig
legátfogóbb háromszéki kiadvány. Préda Barna