Árnyvadászok - Jonatán kalandjai 3. A Schatten-ház a pincétől a padlásig
belerázkódott Üpszilon üvöltésébe. Az Árny dühében elvesztette emberi alakját,
és a súlyos mészkőből rakott, boltíves mennyezetig emelkedve, fekete pászmákra
robbant. A pincében - ahová csak az imént toppant be Wolfeinstein a hírrel,
miszerint találkozott Jonatánnal. - Hirtelen legalább húsz fokot zuhant a
hőmérséklet. Az asztalokon sorakozó lombikok némelyike megrepedt, a tűz fölött
lógó üstből előgomolygó gőz recsegve változott át jégvirágokká, s még a
fahasábokat nyaldosó lángok is összébb húzták magukat. - Ez lehetetlen! -
süvöltötte Üpszilon, pontosabban az az éjfekete kavargás, amivé alakult. - Több,
mint ezer évvel előrébb kéne lennie az időben! A végső összecsapás
elkerülhetetlen! Jonatán, a jövőből jött fiú nem ismer tréfát, ha jó könyvekről,
s az azokat elpusztítani akaró Üpszilonról van szó. Galagonyával ezúttal a XV.
századba jutnak vissza.