A magyarok hadi szervezete és hadvezetési művészete ezer éven át Erdélyi Gyula
(Nagyganna, 1892. február 16. - Budapest, 1949. február 25.): hadtörténész,
ezredes. Katonanemzet voltunk mindig. Vér volt a tintánk, kard a tollunk... így
írtuk a magyar történelmet. Nem kerestük erővel a harcot, de ha a körülmények
úgy kívánták, vitéz nép módjára álltunk elébe. Győzelmeinkkel sohasem
hivalkodtunk, ha meg vereség ért, nem estünk kétségbe, újra nekigyürkőztünk s
kiköszörültük a csorbát. Voltak századaink, amikor átlag minden második évet
fegyverben töltöttünk. Távolság, terepnehézség, erősebb ellenfél, újszerű
fegyver nem jelentett akadályt számunkra. Egész Európát harcolva bejártuk,
miközben hírünk, nevünk akkora lett, hogy a magyarság taktikáját, fegyvereit,
felszerelését nem egy nép átvette, utánozta. Hivalgó dicsekvés nélkül állítjuk,
hogy amikor magyar férfiak kezében volt a magyar haderő, amikor teremtő és
szervező erő, magyar találékonyság, magyar elszántság biztosították kiválóságát
? nem csupán statiszták, hanem alakító művészek voltunk Európa színpadán.