A lázadó ?Remegni fogsz a dühtől, aztán együttérzően szorítasz Rahafnak.? Sophie
McNeill, Human Rights Watch Memoár bátorságról és áldozathozatalról, egy fiatal
nő tollából, aki elmenekült bántalmazó családjától és Szaúd-Arábia elnyomó
közegéből ? és akinek menekülését lélegzet-visszafojtva figyelte az egész világ.
2019 elején, több mint egy éven át tartó gondos tervezés után Rahaf Mohammed
végre elmenekült Szaúd-Arábiából, bántalmazó családjától ? de csak Bangkokig
jutott, ahol elvették az útlevelét. Ha kényszerűségből hazatér, biztos volt
benne, hogy meggyilkolják, ahogy ez a többi lázadó nővel is történni szokott
Rahaf hazájában. Üldözői a szállodai szoba ajtaján dörömböltek, amikor
regisztrált a Twitterre. A tizenéves lány a világtól kért segítséget, és a világ
válaszolt: egy nap alatt negyvenötezer követője lett, és a követői elintézték,
hogy Nyugaton kapjon menedékjogot. Rahaf Mohammed most elmondja történetét,
amelyből kiderül, hogyan nevelkednek a fiatal nők ebben a zárt királyságban,
miközben férfi gondviselőjük markukban tartják őket. Rahaf hihetetlen jómódban
élt, de alá kellett vetnie magát a férfi családtagok ? köztük a nagyhatalmú
politikus édesapa ? akaratának. Gyermekkorában mindennapos volt a bántalmazás,
félrevezetés, elnyomás. A lázadó bemutatja kezdeti tapogatózását a szaúdi
menekültek online hálózatában, akik titkos kódokkal kommunikálnak, és egymás
segítik abban, hogyan jussanak ki hazájukból, majd rátér arra, hogy Rahafnak
hogyan sikerült egymágában Kanadában menekülnie. A kezünkben tartott kötet egy
nő harcának krónikája, aki nem nyugodott, amíg ki nem vívta vágyott szabadságát.
?Csupán egy autóút választott el a szabadságtól. Több mint egy éve vártam a
megfelelő pillanatot, hogy megszökhessem. Tizennyolc éves voltam, és rettegtem,
hogy hiba csúszik a gondosan kidolgozott tervembe. De nem bírtam tovább az
állandó félelmet, a kegyetlen szabályokat és az ősi szokásokat, amelyek
Szaúd-Arábiában megnyomorítják, sőt néha ki is oltják a hozzám hasonló lányok
életét. Repesett a szívem, amikor elképzeltem, hogy máshol élek. A telefonom
nálam volt, az útlevelemet viszont a legidősebb bátyám őrizte. Minden azon múlt,
meg tudom-e szerezni és addig rejtegetni, amíg el nem érkezik a menekülés ideje.
Nyugalmat erőltettem magamra, játszottam az engedelmes lányt, aki összepakol az
utazásra, pedig hullámokban tört rám a szorongás, miközben a hálószobámból
figyeltem a családtagjaim készülődését, aztán pedig összegyűltünk ebédelni,
mielőtt útnak indulunk Kuvaitba. Családi üdülés keretében egyhetes
rokonlátogatásra készültünk Kuvaitvárosba, amely tíz órányi autóútra esett
Háiltól, ahol laktunk. Itt volt a lehetőség, hogy végrehajtsam a tervemet.?