KÓBOR - Az utolsó interjú Valamikor 1962 nyarán két középiskolás beatzenekar úgy
döntött, hogy közösen folytatják tovább. Szeptember 23-ai koncertjük előtt
néhány órával a Hess András téri Vár Klub egyik rendezője nem tudta, hogyan is
hirdesse az akkor még névtelen együttest, és elnevezte a bandát Omegának. A
többi ? ahogy mondani szokás ? már történelem? Kóbor János élete a kezdet
kezdetétől szorosan összefonódott a halhatatlan magyar rockzenekarral. Az Omega
kedvéért hagyta el a műszaki pályát, mondott le sportolói karrierjéről, hogy
aztán a hatvanas évek végétől kezdve évtizedekre az európai könnyűzenei szcéna
egyik ikonikus és meghatározó előadóművészévé váljon. Kóbor János 2019-től
kezdődően hosszú, több mint kétszáz órás életútinterjút adott Csatári Bence
rocktörténésznek. A beszélgetések során Mecky mesélt gyerekkoráról, gimnazista
éveiről, a magyar beatkorszak hajnaláról, emberi kapcsolatokról, fájdalmas
szakításokról és nagy egymásra találásokról, zenei trendekről, kalandos
utazásokról, elszalasztott lehetőségekről és a Kádár-kor mindennapi
abszurditásairól ? de elsősorban élete nagy szerelméről, az Omega együttesről,
ami számára mindig többet jelentett egyszerű zenekarnál: úgy tekintett rá, mint
baráti társaságra, sorsközösségre, sőt egyfajta éltető közegre, amelyre a
legnehezebb időkben is mindig bízvást számíthatott. Akkor még sem Kóbor János,
sem Csatári Bence nem sejtette, hogy ez lesz az énekes utolsó interjúja?