Idegen és Más Hogyan férhet össze a Trónok harca és Hegel? Válaszom: könnyedén.
Most, a nagy bevándorlási vagy migrációs hullám idején az érzelmek teljesen
elszabadultak. Egyik végén egy átgondolatlan Willkommenskultur állt (szeressük
az idegent), a másikon a fal (védjük meg magunkat az idegennel szemben). Hogy
igazságosak legyünk sem egyik, sem másik oldal nem érezte, hogy álláspontja
bármiféle megalapozásra szorulna, inkább hitek, és a hitekből kicsapó éles
indulatok, sőt gyűlöletek feszültek / feszülnek egymásnak. Érzelmekkel szemben
nehéz érvelni. Ezért ez az írás semmiképp sem akar sem egyik, sem másik nézet,
eszme, ideológia stb. mellett, vagy akár ellen, állást foglalni. Csak felhívja a
figyelmet: Nem lehet beszélni az idegen vagy más fogalmáról, anélkül, hogy ne az
azonos legyen origója mindenfajta elemzésnek. Meglehetősen érdekes, hogy erre
szinte senki sem figyel, pedig tényleg elég lenne egy kicsit Hegelt olvasni.
Hiszen az azonos nincs más nélkül, és ez fordítva is igaz. Majd az idegen
következik, amely nem feltétlenül azonos a más fogalmával: ugyanis az idegen
mindig a más, de a más nem feltétlenül az idegen. Végül, aki értően nézi A
trónok harcát, az tudja, hogy az idegen radikális fogalma következik: az
ellenség. És az ellenség mindig az idegen, de az idegen nem feltétlenül az
ellenség. Azonos, más, idegen és ellenség. Ez az írás mindössze arra törekszik,
hogy megpróbáljon eszmetörténeti szempontból néhány alapvetést megfogalmazni,
mindenféle kizárólagosság igénye nélkül, fenntartva a tévedés lehetőségét (és
jogát). Mert ne gondoljuk, hogy a probléma oly könnyed, ahogy Samwell hiszi:
tágra nyílt szemmel figyeli, ahogy a Más összezsugorodik és tócsává olvad (...)
végül nem maradt belőle más, csak a sárkányüveg tőr, amelyet gomolygó gőzkoszorú
vett körül.(Trónok harca)