A tüzes trón ? Fradi-edzők mennybemenetele és pokoljárása Népszerűsége,
presztízse és sikerei végett ? talán még a szövetségi kapitányi posztot is
beleértve ? nem volt a magyar futball történetében vonzóbb kispad a
Ferencvárosénál. Ezt bizonyítja az is, hogy a profi korszak 1926-os indulása óta
eltelt közel egy évszázadban szinte mindig nagytekintélyű, elismert edzők
dirigálták az Üllői úti csapatot. Bárki is volt a szakvezető, kirakatban élt, s
ennek megfelelő figyelmet kapott, de az is szembetűnő, hogy erről a kispadról
soha nem lehetett ?csak úgy? felállni. Tóth Potya István volt az első
?tudományos? magyar tréner, Blum Zoltán és Bródy Sándor a megtestesült
fradizmus, Schaffer Alfréd igazi világfiként, világbajnoki ezüstéremmel érkezett
a kilencedik kerületbe. Mészáros József és Lakat Károly az aranykorszak
legendáit vezette sikerre, Dalnoki Jenő mondásait azóta idézik, Nyilasi Tibor
hosszú évek után kovácsolta újra össze a csapatot, Szerhij Rebrov pedig
megnyitotta az Európába visszavezető utat. Edzők, akik pályafutásuk egyik
legnagyobb kihívásakor egyaránt megéltek dicső ?mennybemeneteleket? és
kiátkozásokat, részesei voltak elképesztő történéseknek, személyes drámáknak és
felemelő pillanatoknak. Dénes Tamás és Lakat T. Károly sok esetben
?testközelből? láthatták a zöld-fehér egyesület szakvezetőinek mindennapjait,
ezért könyvükben a főszereplők történetének bemutatásánál nagy hangsúlyt kap a
hozzájuk fűződő személyes kapcsolatuk is.